Mindannyian szorongunk bizonyos helyzetekben. Máskor annyira rossz a kedvünk, hogy legszívesebben magunkra zárnánk a lakás ajtaját, hogy senki ne zavarjon. Előfordul, hogy az érzelmeink hullámin szörfözünk, gyors egymásutánban megtapasztalva hullámhegyet és hullámvölgyet. Ezek az állapotok általában nem tartanak sokáig, megkönnyebbülünk, jobb kedvre derülünk. Az egészséges psziché kiértékel, helyre tesz, feldolgoz és továbblép. Patológiás esetben azonban a folyamat valamely pontján elakadunk, esetleg hibás következtetésre jutunk, letapadunk.
Az elakadások, téves értékelések, feldolgozatlan impulzusok következtében azonban kialakulhatnak pszichés zavarok. Ezek közül mutatunk be szinte népbetegségnek számító rendellenességeket, ezek tüneteit és a kezelés lehetőségeit.
Borderline személyiségzavar
Valamennyien bizonyos, csak ránk jellemző érzelmi alaptónuson működünk. Ki impulzívabb, ki nyugodtabb, van, aki könnyen feldühödik, másnak fát lehet vágni a hátán. Akárhogy is, viselkedésünk, reakcióink a környezetünk számára jobbára kiszámíthatók. A borderline vagy határeseti személyiségzavarban (újabban: „érzelemszabályozási zavar”) szenvedők körül csak egy biztos: hogy minden bizonytalan.
A borderline személyt a szeretet élteti, azt hajszolja, azt várja el, a mindig kénye-kedve szerint rendelkezésre álló, kizárólagosan neki szóló, ideális szeretetet. Ebből kifolyólag a másik igényeit, elképzeléseit, elvárásait nem tudja értelmezni, támadásként éli meg. Egy pillanat alatt vált rajongó imádatból fröcsögő gyűlöletbe, egy pillantás vagy egy akaratlan fintor miatt, hogy megbüntesse azt, aki nem szereti őt igazán. Ha boldog, akkor euforikus, ha boldogtalan, akkor kegyetlen. Fájdalmaiba szinte belehal. Miközben látja, tudja, kiszámíthatatlan viselkedésével, zabolázhatatlan érzelmeivel éppen azt teszi tönkre, amire mindennél jobban vágyik: a szeretetteljes kapcsolatot. Sokszor önsértéssel, vagdosással bünteti magát, vagy alkohollal, droggal enyhíti az állandó feszültséget. az érzelemszabályozási zavar gyakran jár együtt szorongással, depresszióval, az öngyilkosság veszélye is igen magas.
Terápia
Főként ezért javasolt a kombinált, gyógyszeres és pszichoterápiás kezelés. Marsha M. Linehan pszichoterapeuta, aki fiatalon szintén ezzel a rendellenességgel küzdött, állította össze a dialektikus viselkedésterápiának (DBT) nevezett, komplex terápiás programot, kifejezetten bordeline-ban szenvedő klienseknek. A DBT az első olyan terápia, amelynek hatékonyságát kétséget kizáróan igazolták a klinikai vizsgálatok is.
Szorongás és Pánikbetegség
Nemcsak a borderline zavar melléktünete lehet, hanem önmagában is szerepel a rendellenes működések listáján. A szorongás evolúciósan adaptív, mert veszélyes terepen felkészíti az embert a harcra vagy a menekülésre. A szorongó ember állandóan irreális, túldimenzionált félelmek között él, ezek irányítják a gondolatait, átveszik az uralmat hétköznapi tevékenységei felett. Ha éppen nem kell szembesülnie a rettegett helyzettel, tárggyal, személlyel, akkor attól szorong, hogy előbb vagy utóbb, de szembesülnie kell. Kiszárad a szája, izzad, izmai megfeszülnek, végtagjai remegnek, elerőtlenedik. Kezeletlen szorongásos zavarok gyakori szövődményei a szív-érrendszeri betegséges, amelyek nagyjából kilencszer gyakoribbak a szorongó betegek körében, mint az ettől mentes populációban.
A szorongásos kórképeket gyakran kísérik pánikrohamok, de ezek megjelenhetnek önmagukban is, minden látható ok nélkül. Ilyenkor a szívverés felgyorsul, a légvétel nehézkessé válik, jelentkezhet izzadás, forróság- vagy hidegérzet, mellkasszorítás, hányinger, zsibbadás. Az egyén elveszti a kapcsolatát a valósággal, és meg van győződve arról, hogy meg fog halni. A tünetek legföljebb fél órán belül elmúlnak, és szerencsés esetben nem is jönnek vissza többé, de legtöbbször sajnos nem ez a helyzet. Kialakulhat a pánikbetegség, ismétlődő rohamokkal, közöttük pedig attól való rettegéssel telik az idő, hogy újra át kell élni a szörnyű élményt. A beteg életét immár a rohamtól való félelem alakítja: elkerüli azokat a helyeket, szituációkat, amelyeket a pánikroham kialakulásához társít, végül gyakran már az utcára se mer kimenni egyedül.
Terápia
Szorongásos zavarok esetén a gyógyszeres kezelés és a kognitív viselkedésterápia (CBT) kombinációja hatékony. A CBT elmélete szerint a mentális betegségek eredete az információfeldolgozás folyamatában fedezhető fel. A személyre szabott CBT során a kliens megtanulja felismerni a különböző helyzeteket kiértékelésében elkövetett hibáit, a téves hiedelmeit, diszfunkcionális attitűdjeit, és működőképes viselkedési mintákat sajátít el. A különböző relaxációs technikák gyakorlása is nagyban javíthatja az életminőséget.
Depresszió
A szorongás és a depresszió szinte kéz a kézben járnak: sok szorongó ember lesz depressziós, és a depresszióban szenvedők gyakran szoronganak is. Ugyanakkor a depressziót kiválthatja valamilyen trauma, nehéz élethelyzet, stressz, de lehet súlyos betegség következtében kialakult állapot is. Jellegzetes tünetei (a teljesség igénye nélkül): kimerültség, fásultság, reménytelenség, az örömképesség és az érdeklődés elvesztése. A depressziós személy gyakran töpreng a múltban elkövetett hibáin, önmagát vádolja mindenért, önértékelése csökken, agresszióját befelé irányítja. Nem tud koncentrálni, gondolkodása lassú, addigi feladatait képtelen ellátni. Sok beteg csak a hangulatzavar következtében kialakult szomatikus tünetek (fejfájás, izomgörcsök, emésztési zavarok) miatt megy orvoshoz, így magát az alapproblémát nehéz felismerni. Kezeletlen, súlyos depressziós epizódok akár öngyilkossághoz is vezethetnek.
Terápia
Enyhébb esetekben legtöbbször elegendő a pszichoterápia, de komolyabb depresszió esetén leginkább a farmakoterápia és pszichoterápia kombinációját alkalmazzák. Általában a CBT, illetve az interperszonális terápia a javasolt módszer. Ez utóbbi a kliens diszfunkcionális kapcsolataira fókuszálva vontja ki a zavar okait és eredetét.
Szenvedélybetegség
Valamennyi említett rendellenesség következtében kialakulhat szenvedélybetegség mint kísérőtünet. Az alkohol vagy a tudatmódosító szerek a feszültségcsökkentést és a tolerálhatatlan helyzetből való ideiglenes menekülést szolgálják. Ugyanakkor a szenvedélybetegségek hátterében fölsejlik a genetikai hajlam, amelyet aktivizálhatnak gyerekkori traumák, feldolgozatlan veszteségek, életkrízisek. A szenvedélybeteg élete beszűkül a szer megszerzésére és használatára, csak az „együttes élmény” számít, emberi kapcsolati érdektelenné válnak. Hasonlóan működnek a viselkedéses addikciók, mint például a játékszenvedély, az internetfüggőség, a kodependencia. A szenvedélybeteg a függőséget általában tagadja, ezért a terápia első lépése mindig ennek felismertetése.
Terápia
Több terápiás módszer is alkalmazható a szenvedélybetegségek kezelésére. Esettől függően választhatók a viselkedésterápiák, pszichodinamikus terápiák, csoportos terápiák, önsegítő csoportok, CBT.
Gyermekkori lelki zavarok
A szorongás és a depresszió, illetve a kettő kombinációja gyermekkorban is előfordulhat. A legfontosabb figyelmeztető jel a gyerek viselkedésének változása. Az szinte természetes, hogy a traumákra (haláleset) vagy a család életében bekövetkezett változásokra (kistestvér születés) szorongással és különféle tünetekkel (legtöbbször regresszióval) reagál.
Mindenképpen forduljunk szakemberhez, ha a tünetek pár hét-egy hónap után is fennmaradnak, ha a gyermek önsértő, csipkedi magát, tépkedi a haját, tikkel, ha hirtelen nem akar ismeretlen helyre menni, ha nem képes elszakadni a szülőktől, még az éjszakai alvás idejére sem. Problémát jelezhet az is, ha agresszív lesz, romlik a teljesítménye, indulatkitörései vannak, boldogtalan. A gyermekpszichológus segít kideríteni a változások hátterét, és megfelelő terápiát fog javasolni.
Végszó
A szorongásos, érzelmi és hangulati zavarok tünetegyütteseinek ismerete hozzájárulhat ahhoz, hogy időben felismerjük a problémát. Ha azt vesszük észre, hogy tüneteink következtében életminőségünk nagymértékben romlott, életvitelünk megváltozott, mindenképpen keressünk fel pszichológust vagy pszichiátert! Segítsük ebben ismerőseinket, családtagjainkat is, akik talán nem ismerik fel a bajt, de óvakodunk akár saját magunk, akár mások felcímkézésétől! Ne felejtsük el, hogy amikor szakember állít fel diagnózist, szigorú kritériumok mentén, több tengelyes mérés és alapos kivizsgálás után teszi.