Az adriai partvidék számtalan, századokon át természetes módon növekedett, fejlődött városaihoz képest különös ellentétet képvisel az északi partvidéktől mintegy 20 km-re, Trieszttől pedig 30 km-re nyugatra fekvő Palmanova.
Palmanova ugyanis egy sajátos katonai erődváros, amelynek kilencszögű alaprajzát 1593-ban a tervezőasztalon alakították ki a Velencei Köztársaság hadmérnökei, hogy aztán a teljes terv majd’ egy évszázad alatt valósuljon meg. Az erődítmény a Köztársaság határvidékét volt hivatott védelmezni, előbb az – amúgy soha be nem következett – török támadásoktól, majd a XVII. század közepétől kezdve az esetleges osztrák expanziótól. Ez volt az az időszak, amikor Velence és a Habsburg-birodalom határvidékét, a szinte egymásba hatoló határszakaszok miatt találóan leopárd-rajzolatú határnak nevezték.
Az alaposan megerősített várost kettős bástyarendszer védelmezte, a környező lapály felől. Az erődvárost három, a falaknál masszív városkapukkal induló nyílegyenes útvonal szeli át. (A szűk városkapuk ma az autóforgalmat szűrik meg, hiszen az áthaladás csak lámpákkal szabályozott egyirányú közlekedés mellett lehetséges.) A városközpont körül négy, koncentrikusan kialakított utca fut körbe, amelyek azonban többször is zsákutcákban végződnek. A kilencágú erődváros központjában alakították ki a Palmanova hatszögű főterét.
A település két évszázadon át Európa legjobban megerősített városának számított, amelyet tervezői 20 ezer lakos befogadására alakítottak ki. A rideg erődvárosi környezet azonban alig-alig vonzott betelepülőket, úgyhogy a város lakossága többnyire az odavezényelt katonai egységekből tevődött össze. Harminc évvel a város alapkövének elhelyezése után Velence már arra fanyalodott, hogy rabokat telepítsen a falak közé, akik ennek révén megválthatták szabadságukat. Kétezernél több lakos azonban így sem gyűlt össze az erőd falain belül, s Palmanovát ma sem lakják ötezernél többen.
Akiket viszont – legalább egy rövid látogatás erejéig – vonz a katonai erődépítészet, a titkos átjárók, a lőporraktárak és garnizonok szabályos rendszere, az mindezt megtalálja Palmanovában. Igaz a város építészeti szimmetriája legföljebb légifelvételeken vagy régi térképeken tekinthető át. De ami a palmanovai látogatást valójában érdekessé teszi, az a városka – eredeti funkciója ellenére is meglévő – békés jellege. Palmanováról, a tökéletes városerődről ugyanis soha nem derülhetett ki, vajon tervezői helyesen alakították-e ki az erődrendszert. Itt ugyanis – a környék mozgalmas történelmét ismerve kisebb csoda, de – soha nem zajlottak le hadiesemények.
